Esküvő gyerekszemmel

Sziasztok!

Én Bernát vagyok. Anya és apa már régóta mondogatták, hogy ez a nap más mint a többi (nem értettem a dolgot, mert a születésnapom nem is most van…, de mivel anya és apa ezt mondta én hiszek nekik). Bár minden úgy indult, ahogy máskor is, éreztem, hogy itt tényleg történni fog valami. Engedték, hogy játszhassak, de kitették az ünneplőt is. Na jó azt mondjuk szeretem, mert olyankor mindenki szerint cuki vagyok. Anyu és apu is nagyon csinosak voltak, és anyu azt mondta, hogy most apával a szerelmüket hivatalossá teszik. Na ezt viszont nem értettem. Mi az, hogy hivatalossá? Mi az, hogy anya meg apa szerelmesek? Anyának azt hittem egy szerelme van, aki a szeme fénye, a drágasága, a szíve csücske: én. Erről úgy érzem még el kell vele beszélgetnem. Szóval elmentünk az anyakönyvvezetőhöz (ezt is ők mondták, mert én csak azt láttam, hogy valami szép nagy épület, és egy csomó ismerős van ott). Eddigre pont elfáradtam annyira, hogy elaludjak. Amikor felkeltem már vége is volt a ceremóniának. Mindenki boldog volt, anyu és apu különösen, szóval talán emiatt, de engedték, hogy mezítláb rohangáljak, sok édességet egyek és játszak, ahogy csak szeretnék. Már kezdett sötétedni amikor vége lett a bulinak. Utána mi hazamentünk, de éreztem, hogy ez a nap tényleg más volt mint a többi. Anyu, apu szeretlek titeket.